Search
  • Balla Béla

Feltámadás és ítélet


A kereszténységben népszerű nézet szerint miután meghalunk, a bennünk lakó halhatatlan lélek a mennybe megy. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy mit mond erről a Szentírás. Pál így ír a saját reménységéről:

„hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.” (Filippi 3:11)

Pál apostol tehát a lélek mennybemenetele helyett, a halottak feltámadásáról beszél, és egy ítéletről, amely a feltámadást követi:

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Korintusz 5:10)

A hűségesek jutalmat kapnak, és örökké együtt lehetnek Krisztussal. Érdemes tehát megvizsgálni, mit mond a Biblia erről az életről, azaz a halhatatlan, örök életről.

A „halhatatlan” szó mindössze egyszer, de a „halhatatlanság” kifejezés is csupán öt alkalommal fordul elő a Bibliában. E kifejezéseket felkeresve a Szentírásban azt látjuk, hogy egyedül Isten, aki öröktől fogva örökké létezik, és az ember nincs megemlítve úgy, mintha már halhatatlanságra jutott volna. (1 Timóteus 1:17; 6:16) Megtudjuk azt is, hogy Jézus Krisztus az „evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2 Timóteus 1:10) Mivel tehát Jézus eljövetele előtt a halhatatlanság nem volt lehetséges az ember számára, ezért nem rendelkezhetünk kezdettől fogva halhatatlan lélekkel. Az ember halhatatlanságba vetett reménysége teljes mértékben Jézus Krisztusnak a bűn fölötti győzelmétől függött, és csak a feltámadása óta vált számunkra lehetővé. Fontos azt is tudnunk, hogy a hívők számára is Isten kegyelme folytán lesz lehetséges, amikor Jézus Krisztus visszatér, hogy feltámassza a halottakat. Nem eleve halhatatlanokként jövünk a világra. A Biblia továbbá arra is buzdít bennünket, hogy „törekedjünk a halhatatlanságra”, ha pedig törekednünk kell rá, nem lehet kezdettől fogva a sajátosságunk. ( Róma 2:7). Az örök élet tehát „Isten ajándéka”, nem pedig előjoga az embernek (Róm. 6:23).


Most vizsgáljunk meg egy másik fontos bibliai kijelentést. A Szentírás különbséget tesz „érzéki test” és „lelki test között”.

„Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.” (1Korintusz 15:44)

Itt vajon egy halhatatlan lélek további tudatos létezéséről van szó? A megfogalmazásból nem lehet arra következtetni, hogy a lelki test az érzéki test része lenne. Sokkal inkább az érzéki, azaz a fizikai test minőség béli változásáról beszél Pál apostol. Ezért később így folytatja:

„Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!” (1Korintusz 15:53,54)

A Biblia gyakran használja a „lelki” jelzőt olyan dolgokra, melyek összhangban vannak Istennel. Például Isten törvénye is „lelki” (Róma 7:14). A „lelki test” tehát így értendő, azaz halhatatlan földi életre alkalmas, tehát örökké élő testről van szó, mely a hűségesek jutalma. A halhatatlan lélek, azaz testen kívül tudatos életet élő lélek tanítása nem található a Bibliában. Jelenleg fizikai testben létezünk és éljük életünket, de ez a fizikai testünk jelenleg nem halhatatlan, ezért öregség, betegség, vagy baleset miatt mindenki meghal. Okunk van hinni abban, hogy a közeljövőben Jézus visszatér, hogy ítélkezzen a föld felett. Az ítélkezés során a halottakat feltámasztja, és a hűségeseket fizikai testük minőségi megváltoztatásával halhatatlanná teszi, azaz örök élettel jutalmazza. Mindez továbbra is az Isten eredeti elhatározása szerinti fizikai testben történik. (aki éppen életben van Krisztus visszatértekor, szintén megítélik, és ugyanezen jutalmat kaphatja, a halál nélküli „elváltozásban” A folyamat tehát ugyanez, csupán nem kell feltámadni, mivelhogy meg sem halt az illető.) A halál ilyen módon teljesen véget ér a földön. A Biblia a halált gyakran az alváshoz hasonlítja. A Lázár feltámasztását megelőző párbeszédben így olvassuk Jézus szavait:

„Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem. A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól. Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.” (János 11:11-14)

Miért az „elalvás” szót használta Jézus? Azért, mert amíg alszunk, nem tudunk semmiről mindaddig, amíg fel nem ébredünk. Ugyanezt írja a Biblia a halálról is. A Zsoltárok könyvében az író így imádkozik Istenhez: „Mert a halál után nem emlegetnek téged, ki ad hálát neked a sírban?” (Zsoltárok 6:6) Lázár négy napig halott volt, mielőtt Jézus feltámasztotta volna (János 11:39). Ha a lelke ez idő alatt a mennyben lett volna, akkor megoszthatta volna az emberekkel az ottani tapasztalatait. Ő azonban semmit sem mondott. Nem számolhatott be testen kívüli élményekről, mivel nem szerzett ilyeneket. Hallgatásának az a félreérthetetlen üzenete, hogy Lázár csupán „aludt” a sírban, nem tudván semmiről. Lázárnak tehát semelyik része nem ment sem a mennybe, sem máshová. Lázár nővére Mária, így vallotta meg halott fivérével kapcsolatos reményét: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” (János 11:24) Mária nyilvánvalóan Jézusnak egy korábbi kijelentésére utalt:

„Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, én pedig feltámasztom őt az utolsó napon”’ (János 6:40)

A feltámadásra tehát akkor kerül sor, amikor Jézus Krisztus visszatér a földre, hogy létrehozza Isten országát (Lukács 1:32,33).

Pál apostol hasonlóképpen ezt írja:

„Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.” (1 Kor. 15:22-23).

Jézus és Pál apostol teljes mértékben egyetértenek, a feltámadás tényével, és idejével kapcsolatban is.

A Biblia azt is kijelenti, hogy kik felett történik az ítélkezés:

„Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek…” (2Timóteusz 4:1)

Ítélkezni természetesen csak azok felett lehetséges, akik tisztában vannak Isten kívánalmaival, megértették a Biblia örömüzenetét, és arra így vagy úgy válaszoltak.

„Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akiről nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt, mert „aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”. (Róma 10:12-14)

Mivel Jézus még nem tért vissza és nem ítélkezett, ezért senki sem örvendhet jelenleg örök életnek semmilyen formában. Mindazok tehát, akik az Isten kívánalmainak megértése miatt felelősséggel bírnak, megítélés alá kerülnek. A Biblia szerint nem mindenki lesz méltó az örök élet jutalmára. Egyik tanításában Jézus ezt mondja a hűtleneknek:


Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, és hogy ti magatok ki vagytok rekesztve onnan. (Lukács 13:28)

Jézus azonban így szól majd azokhoz, akik igyekeztek helyes úton járni:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot” (Máté 25:34).

Jézus azokat támasztja fel, akiket szükséges, azt teszi, amit az igazságosság megkíván. A Biblia azonban nem mondja, hogy mindenki feltámad. Dániel próféta könyvében ez áll:

Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan ( de nem mindenki) felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. (Dániel 12:2)

Miért szükségszerű az ítélkezés? Miért ne lehetne egyszerűen lezárni a jelen korszakot, és újrakezdeni? Ne feledjük, hogy Isten a döntés képességével ruházta fel az embert, aki képes felelősséget vállalni azért, ahogyan él. Az ember már a megteremtésétől kezdve szabadon választhatott a Teremtője iránti engedelmesség, vagy a Tőle való függetlenség között. Ezen választás lehetősége minden embernek megadatott. Tudjuk, hogy Isten nem érzéketlenül figyeli az eseményeket, hanem boldogságot okoz számára, ha valaki Őt követi és helyesen él. Az ilyenekre Jézus következő szavai lesznek igazak:

Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! (Lukács 12:42)

Bizonyára mindannyian szeretnénk ott lenni Istennek országában. Mindazok, akik kitartanak, örömmel tekinthetnek előre a csodálatos áldásokra. Jézus eljön újra a világba, megszünteti ezt a sok nyomorúságot és békét hoz a földre. (Zsolt. 72:8-11). A feltámadást és az ítéletet követően azok, akik kedvező ítéletben részesülnek, Jézus társaiként fogják hirdetni az örömüzenetet a nemzeteknek. Isten fia azt szeretné, ha minden ember hallana róla, megismerné őt, és elnyerné az örök élet áldásait. Ismerünk-e más, ehhez fogható nagyszerű reménységet? Mert mi, a Christadelphian Közösség tagjai ezt hirdetjük. Ha hűek leszünk Istenhez, részünk lehet e csodálatos és megbízható ígéretben:

„és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4)

„Hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1 Kor. 15:57).


8 views

CBM Hungary, c/o The Christadelphian Office, 404 Shaftmoor Lane, Birmingham B28 8SZ

©2018 by cbmhu.org. Proudly created with Wix.com